A megújulásról

Rövid idő alatt megváltoztak életünk keretei, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. Úgy hiszem, nem az a nagy kérdés, hogy meddig tart a járvány, hanem hogy ez a helyzet mit vált ki bennünk és körülöttünk, hogyan változik a belső és külső világunk. A korlátok addig növekszenek, amíg önként nem vállaljuk őket. Minél nagyobb az ellenállás, a lázadás (Uránusz), annál több a kontroll, a szabály, az intézkedés (Szaturnusz), így jön létre az egyensúly.

Akik azt remélik, hogy e veszélyhelyzet után éppúgy élhetik az életüket, mint korábban, hogy visszatérhetnek az életük szokásos folyamába, ugyanúgy csinálhatják a dolgokat, azok tévednek (elavult rend/merevség). Nem zökkenhet vissza minden a régi kerékvágásba, mert a változás nem erről szól, a megújulás, egy más valóság létrehozása a cél (rugalmasság/haladás). Már nem tekinthetünk a világra ugyanúgy, a megváltozott körülményekhez és feltételekhez kell igazodnunk, új megoldásokat keresnünk, a szemléletünkön, a mindennapi rutinunkon, fogyasztási szokásainkon, a környezetünkkel való törődésünkön, a másokkal való együttműködésünkön változtatnunk.

Optimális esetben növekszik a szociális érzékenységünk, segítőkészségünk, önzetlenségünk, felelősségérzetünk, kiderül ebben az időszakban, hogy mely az a közösség, akire számíthatunk, kik azok, akiknek a társasága felértékelődik, akikben megbízhatunk, akiket szívből támogatunk és majd örömmel a keblünkre ölelünk és melyek azok a kapcsolatok, helyzetek, amik átértékelődnek, amik alól felszabadulunk.

Nem mindegy, hogy mire összpontosítunk - a félelmeinkre vagy a céljainkra (Szaturnusz) -, mert az növekszik, az erősödik, amire a figyelmünket fordítjuk, amibe energiát fektetünk. Megtisztulhatunk, felemelkedhetünk vagy mélybe zuhanhatunk, összetörhetünk - tudatosságunk, hitünk és erőfeszítésünk kérdése.