A párkapcsolat mérlegéről
Ha elfogadjuk, hogy nincsenek véletlenek, mert az Univerzumban rend van, hogy akivel találkoznunk kell az életben, azzal az utunk keresztezni fogja egymást, akkor az is belátható, hogy a találkozásoknak rendeltetése van. Az a célja, hogy kölcsönösen tanuljunk egymástól, fejlődjünk.
Egy kapcsolat kezdetén rózsaszín szemüveget veszünk fel, együtt dobban két szív és eltelik némi idő, amíg kitisztul a látásunk, amíg meglátjuk a valódi másikat.... miközben úgy hisszük - számunkra előnytelenül - megváltozott.
Az asztrológiában a párkapcsolatot, az emberi kapcsolatokat a Mérleg jegye szimbolizálja. Egy tárgy, ami a kiegyensúlyozottságról szól, érzékenyen mutatja az arányokat és az aránytalanságot, az egyoldalúság kibillenti nyugalmi állapotából. Ideálja egy békés, tisztességes, egyenjogú, idilli kapcsolat, az egyensúly, ami maga a bölcsesség elérése.
A mérleg serpenyői egy ideig egyenlőséget mutatnak, de ha az egyik oldal túlterhelődik problémákkal, konfliktusokkal, felborul az egyensúly. A válságok valójában olyan pontjai a kapcsolatnak, amikor a harmóniához való visszatalálás során minőségi fejlődésen mehet keresztül a kapcsolat.
Miért működünk úgy, ahogy?
A párkapcsolatba saját csomaggal érkezünk, mindkét fél ebből tesz bele a mérleg serpenyőjébe: érzéseket, vágyakat, elvárásokat, kudarcokat, bizonytalanságot, kétségeket, szorongást, hozott családi mintát.
A kapcsolatban jelentkező nehézségek belőlünk fakadnak, a társ, a partner viselkedése, megnyilvánulásai a saját lelki problémáinkra, hiányainkra rezonálnak rá. A nehéz helyzetekben válaszként adott reakcióink korábbi tapasztalatainkban, elakadásainkban, sokszor gyermekkori élményekben, családi mintákban gyökereznek, ahol érzelmi távolságtartással, elfogadás hiányával, hűtlenséggel, elhagyással, a figyelem, a gondoskodás vagy a felelősségvállalás hiányával, akár agresszióval találkozhattunk.
Ha nem nézünk szembe a lelkünk mélyére száműzött fájdalmas élményeinkkel, nem tudjuk "felülírni" téves meggyőződéseinket, a hibás mintáinkat. A sebek mindegyre feltépődnek, mi pedig szenvedünk és ugyanazokat a hibás programokat működtetjük tovább, hasonló helyzeteket generálunk, mint amit el akartunk kerülni.
Az ismétlődések elkerülésének megoldása az önvizsgálatban, a saját magunkkal való szembesülésben találhatjuk meg. Fontos az önmagunkkal szembeni őszinteség. Ha megfigyeljük, hogy adott helyzetben hogyan viselkedünk, mit érzünk, milyen családi hozott mintát követünk, felismerhetjük a motivációinkat, téves viselkedésmintáinkat és tudatosan törekedhetünk ezek szabályozására, elhagyására.
Minél inkább megértjük önmagunkat, annál inkább képesek vagyunk átlátni, megérteni a másik fél érzéseit, szándékait, reakcióit, elkezdjük belülről látni a másikat és megváltozik a róla alkotott képünk. Minél jobban megértjük egymást, minél inkább egymásra hangolódunk, annál inkább képesek leszünk csökkenteni a konfliktusokat, a súrlódásokat. Az ellentétek kiegyensúlyozásának eredményeként szépség, harmónia, igazságosság, békesség születhet a kapcsolatainkban.
Az egyensúlyt, a harmonikus együttélésre való képességet nem készen kapjuk, sokkal inkább egy fejlődési folyamat következménye...
...egyszer amikor felismerjük és felvállaljuk, hogy valójában egy közösségben, önmagunkat kiegészítve akarunk élni.