A Skorpió haváról

A Nap Skorpió jegybe lépésével elérkezik az ideje annak, hogy a saját belső világunkat kutassuk, a látszat mögé nézzünk és a lelkünk mélyén rejlő igazságokat feltárjuk. Segít felismernünk azt, ami már nem működik az életünkben, ami megkopott, értéktelenné vált, amin ideje túllépnünk. Felismerhetjük a problémáink gyökerét, választ kaphatunk a kétségeinkre, megláthatjuk azt, amit el kell engednünk a megújulás, a jövőnk érdekében.

Az elengedést a Skorpió jegy szimbolizálja. Lelki folyamat, a felismert dolgok megértését, megbocsátását, elfogadását jelenti, semmint azt, hogy holnaptól nem gondolunk valamire, ami kínoz, inkább tovább cipeljük a terheinket, amik újra és újra visszaköszönnek az életünkbe.

Nehéz az elengedés, mert a Skorpió vizes jegy, kötődése lelki természetű, ösztönös, mély, érzelmekkel töltött és fix jegy révén megőrzésre, megtartásra törekszik. Ezekből az érzelmekből sokszor a felszínen semmi sem látszik, mert igyekszik elrejteni azokat, de a lelke gyakran háborog. Hosszasan őrzi a gyötrelmeit, a sérelmeit, a kudarcokat, az igazságtalanságokat, rágódik, nehezen felejt és ezek a mélyen elrejtett érzések, titkok, negatív minták fogva tartják a lelkét, bizonytalanságban tartják. Sokszor nem ismeri fel, hogy az életben tartásukkal önmagát bünteti.

Az önmagunkkal való szembesülés válságos időszak, mert ilyenkor az elfojtásainkkal, a félelmeinkkel, önhazugságainkkal nézünk szembe és az egónkak ez nem tetszik, de ha felvállaljuk, magában hordozza a változás, az átalakulás lehetőségét, újjászülethetünk. A lekötött energiák - amit eddig a nehézségeink fenntartására fordítottunk - a belsőnk tisztításával felszabadulnak, valódi önmagunk felragyog és újra bizalommal fordulhatunk magunk, mások, az élet felé.

Dönthetünk úgy, hogy nem vállaljuk ezt a kihívást, nem nézünk szembe a nehéz érzéseinkkel, a fájdalmainkkal, a csalódásainkkal, hanem tovább szorongunk. Ilyenkor az elégedetlenségünket, a haragunkat, frusztrációnkat a környezetünk irányába fordítjuk, másokat akarunk megváltoztatni, drámázunk, féltékenykedünk, a környezetünket okoljuk a sikertelenségünkért, a problémáinkért és az akaratosságunkkal, piszkálódásainkkal, szélsőséges megnyilvánulásainkkal, manipulatív viselkedésünkkel nem építünk, hanem rombolunk magunk körül.

Segítségünkre van a környezetünk, mert a minket megérintő külső hatások, a zűrös helyzetek, a mások - társunk, gyermekünk, szüleink, a kollégák, főnökünk - visszajelzései arra terelnek bennünket, amivel foglalkoznunk kellene.

Akkor használjuk ki jól ezt az időszakot, ha - vállalva az ezzel járó konfrontációt - őszintén szembenézünk önmagunkkal és válaszokat keresünk a miértjeinkre, a felismeréseink által saját magunkat gyógyítjuk és a terhektől megszabadulva, lelkileg megerősödve indulunk új irányok felé.