A szeretet álarca

A Rákban járó Vénusz a napokban szembekerülve a sorsunkat alakító Bak Jupiterrel (hit), Plútóval (átalakulás) és Szaturnusszal (gát, korlát) és ezzel a szívünk igazságai megmérettetnek. A lelkünk legmélyén kell kutatnunk, szembenézni, megvizsgálni minden érzést, benyomást, emléket. Felismerhetjük, hogy milyen szeretet táplálunk magunk és a másik iránt, mi jelenti számunkra az értéket, mi segít megteremteni a belső békénket, ami által harmóniában élhetjük meg kapcsolatainkat, és melyek azok a dolgok, kötődések, körülmények, amikhez csak ragaszkodunk, de valódi örömöt, szépséget, stabilitást és biztonságot már nem nyújtanak.

A szeretet nem birtoklás, nem kapaszkodás, nem lehet kikövetelni és nem lehet természetesnek venni, hogy jár. Áramoltatni kell, meg kell nyílnunk, adni kell, hogy kaphassunk, mert elveszíteni könnyebb, mint visszaszerezni és ehhez úgy hiszem áldozatkészség, érettség, bölcsesség szükséges.

Ahogy a természet megmutatja számunkra, az élet is örök változás. Valójában semmi sem hal meg ami életre való, amit táplálni tudunk, ami nem veszített értékéből, ami becses maradt, csak újjászületik, szárnyra kap, magasabbra emelkedik. Csak az dőlhet romba, ami érdemtelenné vált, amiben nincs már bizalom, ami nem valódi összetartás, ami nem állta ki az idő próbáját, ami szenvedést okoz.... azt ideje elengedni és felszabadulni a nyomasztó súly alól, megteremtve a lehetőségét annak, hogy megérkezzen számunkra az az öröm és boldogság, amit megengedünk magunknak, amire érdemessé váltunk, ami hozzánk méltó.