Apaságról

"Elég jó" apa

Egy elég jó apa tud ösztönző lenni a gyermeke számára, képes a világ szépségeibe bevezetni a gyerekét.

Az elég jó apának az a dolga, hogy amikor a gyerkőc már 2-3 éves, és föl akarja fedezni a világot, akkor ott legyen vele, segítse. Nem jó dolog, ha a világ felfedezése közben mindig az anyukájába botlik. Az anya nagyon fontos, de amikor a kisfiú megy, és nagyokat esik, életében először megégeti magát, betöri a fejét, akkor apa is kell neki. A világ fölfedezéséhez, főleg egy kisfiúnak (kislánynak is), apára van szüksége. Egy elég jó apára.

Nemcsak segít a fiának/lányának, fölfedezni a világot, hanem megtanítja neki, hogy hogyan tud helyt állni benne.

Hogy ebben a világban bizonyos szabályok vannak. Ha a forró kályhához ér, akkor meg fogja égetni magát. Ha gyorsan fut, el fog esni, és meg fog sebesülni... stb.

Engedélyt ad a kezdeményezésre és a tapasztalati tanulásra.

A jó öreg Matula bácsi mondta a fiának: "Vegyél, fiam trikót". "Á, minek az!" "Jó fiam, ha nem veszel, hát nem veszel." S mikor hólyagosra sült, megtanulta, hogy nyáron trikót kell venni. Rettenetes, ha egy apa minden második mondatával azt mondja, hogy jaj, vigyázz! Jaj, nézz a lábad elé! Az elég jó apa megtanít gondolkodni. Máig maradandó élményem, hogy apám megtanított sakkozni. Micsoda nagy élmény leülni az apáddal egy partira. Tolni a királyt, királynő, bástyát - ez olyan férfias.

Egy elég jó apa megtanít tisztelni. (Az anya megtanít szeretni.)

Goethe mondja, hogy "négy tiszteletet kell megtanulnunk".

1. Az első tisztelet, amit egy gyerek megtanul, fölfelé irányul. Megtanulja tisztelni mindazt, ami fölöttünk van.

Egy olyan gyerek, aki egy családban nem tanulja meg tisztelni azt, ami fölötte van, elkényeztetett, elviselhetetlen, kibírhatatlan vagy lehetetlen alakká válik.

Ha nem tanuljuk meg tisztelni azt, ami fölöttünk van, túl sok mindent fogunk lenézni. A fölöttünk lévő dolgok tiszteletéből az adódik, hogy nem nézünk le másokat. A gyerekeknek ezt meg kéne tanulnia. Rettenetes látni, hogy szülők saját önbecsülésük, sérelmeik, hiányaik és sebzettségeik okán képtelenek a saját gyerekeiknek utat mutatni. És a gyerekek 4-9 évesen úgy viselkednek a családban, mintha ők szülték volna az egészet. Ez rettenetes a gyereknek.

2. Megtanulni a tiszteletet lefelé. Ez azt jelenti, hogy mikor ott vagyok 7 évesen, 13 évesen, akkor előbb utóbb nem lelem örömömet abban, hogy a legyeket agyoncsapom. Megtanulunk gondoskodni. Különben úgy növünk föl, hogy mindenkit, aki nálunk gyöngébb, kihasználhatónak látunk. Akiket ki lehet fosztani, semmizni.

3. Mikor elérjük a serdülőkort, megtanuljuk tisztelni a barátainkat, a mellettünk lévőket. A kortárs csoportot. Megtanuljuk tisztelni a szerelmünket.

4. Ezután jön csak az, amit legutoljára tanulunk meg úgy igazán és mélyen: megtanulni tisztelni magunkat. Nehezen tiszteli magát az, aki nem tanulta meg tisztelni azt, ami fölötte, alatta és mellette van. Vagy nagyképűsködik, vagy magát bántja.

(Forrás: Pálferi blog)