Elmozdulás

Meglehet, hogy megszakad valami bennünk, összetörhet egy álom, egy kép, mert úgy véltük, minden ami állandó és stabil életünkben, az örökké az is marad, nem mozdultunk. Félelmet kelthet a változás gondolata, valami ami felénk tart, fájdalmasan érinthet, ami a környezetünkben zajlik, amit érzékelünk mások által. Nehéz élmény, mégis ez lehet szükséges ahhoz, hogy változzon az, ahogyan magunkat, a szerepünket látjuk, hogy átformáljuk a másokkal való együttműködésről, hozzáállásunkról alkotott elképzeléseinket. Arra kényszerülhetünk, hogy a fizikai dolgokhoz, a stabilitáshoz való viszonyunkat megújítsuk, más szemmel tekintsünk a biztonságot jelentő dolgokra, átértékeljük a kötődéseinket, ragaszkodásainkat, törekvéseinket.

Fokozódik a presszió, válaszút elé érkezhetünk egy nyomasztó kérdésben: régi keretek között vagy függetlenedve, a megszokásainkhoz ragaszkodunk vagy változtatunk, megelégszünk a fennálló helyzettel vagy új tapasztalatokat keresünk, kielégítenek az elért eredményeink vagy megmutatjuk a bennünk lévő potenciált.

A döntés nehéz lehet, de nem halogathatjuk a végtelenségig, ami már nem visz előre, azon változtatni érdemes. Ha csak a régi értékekhez ragaszkodunk, megrekedhetünk, elszalaszthatunk lehetőséget, lemaradhatunk valami értékesebbről, nem tudjuk tartani a tempót a fejlődésre késztető körülményekkel. Ha átgondolatlanul, tervek nélkül ugrunk bele valami újba, ha figyelmen kívül hagyjuk a korlátainkat, a kötelezettségeinket, az élettapasztalataink tanításait, elvéthetjük az irányt. Meg kellene találnunk a két szélsőség közti egyensúlyt, tiszta megoldásokat keresni, a realitás talaján maradva változtatni.

Az egyéni utak, a valódi megoldások belül formálódnak.... már egy ideje...  olyan impulzusok érhetnek, melyek hatására a belső korlátok teljesen átszakadnak és új irány vagy szükségszerű lépés, kreatív megoldás, önmagunk bátrabb felvállalása felé terelnek... ha merjük elengedni mindazt, ami visszatart, a korábbi viszonyulásainkat.