Lépések

Sokáig ugyanazokat a harcokat vívjuk, hasonló kapcsolati helyzetekben találjuk magunkat, függünk a másik véleményétől, sóvárgunk a megerősítésre, jóváhagyást várunk, meg akarunk felelni, mert jó lenne, ha elfogadnának, szeretnének, elismernék a törekvéseinket. Elnyomjuk saját szükségleteinket a másik jólléte érdekében, elmulasztunk nemet mondani arra, ami nem esik jól, határt szabni a másik befolyásának, bántó viselkedésének valami olyanba kapaszkodunk, amit köteléknek hívunk, fontos kapocsnak, elszakíthatatlan szálnak.

Minden addig marad ugyanúgy, amíg fel nem ismerjük a tanítását, nem tudatosítjuk a miértjét, rá nem ébredünk, hogy magunkat taszítjuk minduntalan fájó helyzetekbe, amíg nem szakítunk a múlttal, rá nem eszmélünk, hogy le is térhetünk a megszokott útról, választhatunk más jövőt.

Ez is egy folyamat. Felismerni kik vagyunk és mennyit érünk, hogy méltatlan morzsákért kuncsorognunk, hogy van elég erőnk legyőzni a félelmeinket és megvédeni a határainkat, feladni az áldozatszerepet, kiszabadulni az érzelmi kiszolgáltatottságból. Semmi baj azzal, ha kinyilvánítjuk a  szükségleteinket, szavakba öntjük a vágyainkat, nyíltan felvállaljuk a véleményünket, lépéseket teszünk a vágyott állapot eléréséért, döntünk és változtatunk.

A belső egyensúly a helyére billenhet…

-Kos Telihold margójára-