Elrugaszkodás
A dolgok nem statikusak, megingathatatlanok, így az élethez, a másokhoz és önmagunkhoz való viszonyulásunk is változik, megújulhat. Részt venni, energiát, erőt olyanba érdemes fektetni, ami ezáltal élni kezd, ami ígéretesnek tűnik, amit megszerezhetünk, amiért érdemes küzdeni. Valami új formálódik, egyben elmúlik, eltávolodik tőlünk mindaz, ami elveszi fényünket, ami nem szolgálja többé, hogy beragyoghassuk saját életünket. Akarati törekvéseink, a magunkról alkotott kép, az önmagunkkal és másokkal kapcsolatos érzéseink, szerelmek, kapcsolatok működése alakulhatnak át ebben az időszakban gyökeresen. Engedjük, hogy feloldódjanak, csak áramoljanak, megtörténjenek a dolgok.
Ideje megmutatni, hogy képesek vagyunk a magunk egyedi képére formálni az életünket és megtenni a szükséges lépéseket. Ahhoz, hogy ne tévesszük szem elől a kívánt irányt, hogy visszanyerjük a lendületünket, vállalni tudjuk az élet kihívásait, magabiztosan cselekedhessünk, el kell engedni az elkeseredettséget, a tévhitekhez való ragaszkodást. A dolgok értelmének felismerésével, megértésével gazdagodva, inspiráló gondolatokkal, ötletekkel és kellő bátorsággal, lelkesedéssel, derűvel felvértezve érdemes indulni a jövő felé, ha nyitottak vagyunk új tapasztalásokra és nem követjük a régi beidegződéseinket, a befolyásoló, zavart és félelmet keltő információkat. A vágyott dolgokra fókuszálva, kellő tudatossággal és aktív részvéttel valósíthatjuk meg terveinket, céljainkat sikeresen.
A környezetünkkel vívott harc, vita, hibáztatás csak a lelkünk mélyén zajló belső vívódás kivetülése. Mások rámutathatnak, de azt, hogy mi okoz nekünk sérülést, szenvedést, bizonytalanságot, csak mi tudjuk megfogalmazni, átérezni és a tévutakat elhagyni, a vesztes helyzetekből kilépni, talpra állni, a gyógyírt megtalálni is egyénileg tudjuk. Igyekezzünk kialakítani belső egyensúlyunkat, összhangba kerülni önmagunkkal. Keressük a belső bizonyosságot a bizonytalanságot erősítő, szenvedést okozó gondolatok, programok helyett. Azt adjuk oda, amit kapni szeretnénk. Utunkon kövessük a megérzéseinket, árasszuk a melegséget magunk körül, forduljunk szeretettel és elfogadással mások felé, hogy a környezetünk is ezt tükrözhesse vissza számunkra.
Egyénileg hozzá tudunk járulni a kollektívhez, ha önmagunkat gyógyítjuk, azáltal gyógyul a világ is.