Kudarcainkon túl

Ideje van azon dolgok "halálának", amik már nem hatásosak, nem célravezetők az életünkben, mert nem teszik termékennyé dolgainkat, gátolják elégedettségünket, örömérzetünket, biztonságérzetünket.

Bár megálmodtuk, nagyon akartuk, de túl sokszor elhitettük magunkkal, hogy az a valami, amire vágyunk, mégsem jár nekünk, nem sikerülhet, kevesek vagyunk hozzá, pótcselekvéseket kerestünk, kikerültük, elmenekültünk. A hiányra koncentráltunk, győzött a félelmünk, a bátortalanságunk és ezzel el is távolítottuk magunktól a vágyott világot.

Olyan időszakban vagyunk, amikor tanítást kaphatunk és megérthetjük azt, hogy milyen viselkedési minták, gondolkodási sémák, érzések akadályoznak abban, hogy a szándékainkat hatásosan képviseljük, mi bénít meg, hogy törekvéseink célba érjenek. Mi az a blokk, amitől a szerelmet, a szenvedélyt, az élet örömeit nem tudjuk felszabadultan megélni. Mi az akadálya a kreatív energiánk felszabadításának, hogy görcsösség és gátlások nélkül önmagunkat kifejezhessük, szívbéli életünket megvalósíthassuk. Felszabadító a felismerés, hogy magunkat zárjuk börtönbe, szorítjuk korlátok közé, de a zárka kulcsa is nálunk van.

Együtt rezdülni igényeinkkel, jót akarni magunknak, jóban lenni önmagunkkal a helyes irány. Önmagunk elfogadása és szeretete feltételezi, hogy másokat is képesek vagyunk bizalmunkba fogadni, értékelni, szeretni, kényeztetni, támogatni,  lelkesíteni és ha saját hárításainkon túllépve megszerezzük a belső magabiztosságunkat, akkor mindezt már tettekben, gesztusokban is oda tudjuk adni valakinek, bárkinek.