Önmagunkra fókuszálva

Minden mozdulatlan, passzív, szinte megállt, bezárult. Kevés a külső impulzus, ami felénk áramlik, ami hat ránk, ami alakít, ami tölt.... de elmélyülhetünk magunkban. Békességet, felszabadultságot élünk meg, összhangba kerültünk önmagunkkal és a világgal vagy zaklatott érzések feszítenek, fájó gondolatok húznak mélyre, bizonytalanság kínoz és rendezésre vár. Valami táplálja a változás iránti ellenállásunkat, valami visszatart a végső lezárásától annak, ami elmúlt... Eltávolodtunk vagy megértettük a lényegét? Külső elszakadás vagy belső felszabadultság? Lezárult vagy megnyílt? Az intuíció vezet vagy az akarat irányít? Veszteséget vagy nyereséget hoz a nem cselekvés? Függünk, ragaszkodunk, mert félünk vagy felismertük a valódi értékét?  Javunkat szolgálja vagy gátol bennünket az állandóság? Belső késztetésből vagy külső kényszerre lépünk? Tehetetlenné váltunk vagy képesek vagyunk megtalálni magunkban a bátorságot, az aktivitást, a tetterőt? 

Vezessenek az érzéseink, benyomásaink, felszabadult gondolatok, az egyedi meglátások, valódi elszántság, motiválja a tetteinket mindaz, ami szerethető, ami emel, amit óvni érdemes, ami lelki megnyugvást ad. Ne érjük be kevesebbel, minthogy elsők legyünk önmagunk számára és olyan utat járjunk, ami bennünket tükröz.

Támogatott és megvalósításra vár most minden igaz gondolat, terv, elképzelés, amit nem megszokás, merev álláspont, makacsság, túlzott birtoklási vágy, hanem elkötelezettség, kitartás, céltudatos törekvés vezet.