Perfekcionizmus vs. elég jónak lenni

Inspiráció:

"Mindig van hiba a kristályban. A tökéletességet soha nem érjük el." (Carl Gustav Jung)

A tökéletesség iránti vágy és az arra való törekvés az asztrológiában Szűz analógiához köthető. A Szűz energiára jellemző, hogy önbizalomhiányát racionalitásával igyekszik ellensúlyozni, intellektusával korrigálni. Mindent megfigyel, értelmez, magyarázatot talál rá és úgy véli, hogy az a célszerű, ha igazodik a körülményekhez, a környezetéhez, nem lóghat ki a sorból.

Mindennek rendezettnek kell lennie, az apró összetevők legyenek a helyükön, tisztán, láthatóan, mert a részletek fontosak, hiba nem csúszhat be, legyen tökéletes. Az önmagával szembeni túl sok elvárás önostorozásba csaphat át. Vágyakozva, némi irigységgel szemléli a másikat, mert jobbnak, többnek látja magánál, mert elérhetetlennek tűnik számára, de azért éles kritikával keresi benne a hibát, a hiányosságot.

Nehéz manapság nem a tökéletesre vágyni, nem mindenből a legjobbat akarni. Az eszményi társat keressük, tökéletes gyereket akarunk nevelni, a legjobb munkaerőnek járó elismerést megkapni, a lehető legtöbb pénzt megszerezni, a tökéletes alakot elérni, a legjobb autó kell, a legújabb telefon, a legizgalmasabb kaland... de mekkora a kudarcérzés, a beteljesületlenség, ha nem lesz a miénk?

A túlzásba vitt perfekcionizmus elégedetlenné tesz, megakadályozza, hogy élvezzük az életet.

Az "elég jó vagyok" érzéshez önismeret útján lehet eljutni, mindenkinek egyéni erőfeszítése árán, a megélését nem adhatja nekünk senki. Önmagunknak kell felfedezni értékességünket, felismerni erősségeinket és gyengeségeinket, megerősíteni önbizalmunkat, kijelölve a határainkat a világ, a mások által sulykolt tökéletesség iránti igénynek, befolyásnak határt szabva felvállalni önmagunkat.

Azt a magunkat, aki reggel kócosan ébred, akin nem áll olyan jól a tavaly vásárolt ruha, akit bántanak a sérelmek, aki olykor idegesen felcsattan, aki időnként hibázik, aki nem tud mindent ... Ezek hétköznapi dolgaink, de egyben a valóságunk is. Az élet nem a földrengésszerű történések világa, hanem a hétköznapok sokasága, a mindennapok epizódjai, a kis döntések és a felelősség amit érte vállalunk, a szépség amit észreveszünk, a kedvesség amit adunk, a mosoly amit viszonzunk, a figyelem, a szeretet, amiért nem várunk semmit cserébe. Abban mutatkozik meg lényegünk, ahogy a mindennapok világát szemléljük és ahogy viszonyulunk hozzá.

Nem könnyű megtalálni azt a keretet, azt a formát, amit el tudunk fogadni, amivel azonosulni tudunk, amiben kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, mert amíg keresgéljük, szembe kell néznünk a tökéletlenségünkkel, a hiányosságainkkal, a kudarcainkkal, de ezáltal válhatunk teljessé....

....nem tökéletessé, de elég jóvá.