Prioritások

Néha, amikor elveszítünk valamit, épp szabaddá válunk. Engedjük meg, hogy változzunk, hogy valami lezáruljon, valami meghaljon bennünk, hogy megújult értékek szerint tervezhessünk.

Lassan eloldódunk a múlttól, mindentől, amivel nem tudjuk azonosítani magunkat, amit nem akarunk táplálni, amin tovább kell lépnünk. Hiába akartuk elrejteni a valóságot, hiába ringattuk illúziókba magunkat, ugyanazok a gombok nyomódnak meg bennünk mások által, ugyanazok a sérülések kínoznak, ugyanazok a dolgok billentenek ki az egyensúlyunkból. Meddők voltak elvárásaink, a világot nem tudjuk a mi képünkre formálni, nekünk kell átalakulnunk, a viszonyulásainkat megváltoztatnunk.

Amitől eddig megrettentünk, amitől próbáltunk eltávolodni, a titkok, a sejtelmek, amik megterheltek, felemésztettek, minden amit nem akartunk látni utat tör bennünk, az élettől való félelmeink a felszínre kerülnek. Már nem okolhatunk másokat, már nem véd meg, ha nem nézünk szembe az igazsággal. A lelkünk mélyén érezzük mitől függünk, mi tett kiszolgáltatottá, mi gátolja örömteli életünket, harmóniánkat és mit kell elengednünk. A szembesülés a félelmeink, ragaszkodásaink megértését, feloldását segíti, általa gyógyulhatunk.

Belső bizonytalanságunk eluralkodott, rendet kell tennünk, tiszta határokat kell kijelölnünk. Kötődéseink, kapcsolataink, ragaszkodásaink vizsgáznak, csak a stabil pontok, csak a szilárdságot nyújtó, megingathatatlan keretek maradhatnak. Reálisan kell látnunk, mi a valódi szükségletünk, miben kerestük eddig és miben találjuk meg az igazi biztonságot. A testi-lelki-szellemi egységünk megteremtése tehet elégedetté és stabillá. Káoszban a rendet, a tiszta indíttatást keresni, különbséget tenni végre a fontos és lényegtelen között, feladni azt, amivel önmagunkat korlátoztuk és megtalálni a valódi helyünket.