Sikerességünk darabjai

A "napszerű" emberekből erő és vonzerő árad, hatással vannak másokra, tisztelet övezi őket, magabiztosan mozognak a világban és bátran vállalják az élet kihívásait. Sugárzó középpontként jelennek meg környezetükben, melegséget és szeretetet árasztanak, mások keresik a társaságukat, mert öröm a közelükben lenni. Sikerük alapja önbecsülésükben rejlik.

Az önbecsülés a reális énkép és reális önértékelés birtokában alakul ki, önelfogadás és önbizalom szükséges hozzá. Azt fejezi ki, hogy valaki mennyire képes elfogadni, tisztelni és szeretni önmagát, függetlenül attól, hogy milyen visszajelzéseket kap másoktól. Feltétel nélküli és magabiztosságot ad.

Az önbizalom belső megélés, a saját magunkba vetett hit és bizalom. Az önbizalmat az adja, hogy mennyire vagyunk képesek hinni saját külső és belső adottságainkban, képességeinkben, erőnkben, amik alkalmassá tesznek különböző dolgok működtetésére, feladatok ellátására és megoldására, a kreativitásunk megmutatására. Ehhez persze tudatosítanunk szükséges, hogy milyen értékekkel, belső erőforrásokkal rendelkezünk.

Az önelfogadás önmagunk minősítés nélküli elfogadása. Hogyan gondolkodunk önmagunkról, milyen a viszonyunk saját pozitív és negatív tulajdonságainkkal, a fizikai külsőnktől kezdve, életkorunkon, aktivitásunkon át az egészségünkig. Alapjai gyermekkorban alakulnak ki, mértéke összefügg azzal, hogy a környezetünk milyen visszajelzéseket ad számunkra. A pozitív visszajelzések megalapozzák az önelfogadást.

Gyermekként az apai élmény meghatározó az önértékelésünk tekintetében. Amíg az anyai (Hold) gondoskodás és törődés feltétel nélküli, addig az apai (Nap) elismerést ki kell érdemelni. Kisgyermekként az apánkat véljük a legerősebbnek, legbátrabbnak, aki biztonságot és védelmet nyújthat számunkra. Vágyjuk a dicséretét, egy jól megoldott feladatért cserébe jutalom számunkra néhány bátorító szava. Ha méltó példát mutat számunkra, akkor igyekszünk olyanná válni, mint ő, ugyanolyan sikeresen akarunk küzdeni az életben.

Akik szigorúbb nevelési attitűddel találkoztak gyermekként, a környezetük nem volt biztató, túlzottak voltak az elvárások, büntetés járt a hibákért, azok védekezésként igyekeztek megfelelni a szülői elvárásoknak, annak megfelelően alakítani viselkedésüket - lemondva saját egyéniségükről - ami zavart okoz a személyiségben, megfelelési kényszerhez vezet.

Hátránnyal indulnak azok, akik apjuk árnyékában nőttek fel, nem tudták kivívni elismerését, támogatását, bebizonyítani, hogy alkalmasak a megbecsülésére és szeretetére. Sérült lesz az önbecsülés, értéktelenség érzés alakulhat ki, hiszen ha apa nem tud elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk, ha ő nem tud szeretni, akkor nem vagyunk szerethetők, minden igyekezetünk ellenére méltatlanná váltunk rá. Önmagunk fontosságát magunknak kell megteremtenünk életünk során.

A valódi napszerűség mögött - akik a Nap energiával harmóniában vannak - komoly belső önmunka húzódik meg. E nélkül pusztán önteltség, gőg, önimádat, mindenáron érvényesülni akarás, megkövetelt tisztelet, amit önbizalomhiány táplál.

Akinek reális az önképe, az ismeri a viselkedésének mozgatórugóit, hátterét, felismeri határait és lehetőségeit, helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását. Eléréséhez nem lehet megspórolni az önismereti munkát.

Minél inkább közelít egymáshoz az a kép, ahogy önmagunkat aktuálisan jellemezzük (énkép) és a között, amivé válni szeretnénk (énideál), annál nagyobb az esélye az önmegvalósításnak, a kiegyensúlyozott, boldog és sikeres élet kialakításának.

Bárkinek érdemes elgondolkodni az apaképén, más szemszögből rátekinteni, elfogadni, (át)értékelni a vele való kapcsolatát, a hozzá fűződő érzéseit, de azoknak, akiknek az életében korlátokba ütközik a siker elérése, konfliktusos vagy kudarccal terheltek a párkapcsolatai, problémás a vezetőkkel, tekintélyszemélyekkel való viszonya, különösen aktuális téma.