Idomulás 

Illúzióban ringatjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy míg körülöttünk átrendeződik a világ, mi fenntarthatjuk az életünk megszokott ritmusát, az ismerős rendet, az áttekinthető és tiszta univerzumunkat, a begyakorolt koreográfiát. Ami mozdulatlan, halott, ami nincs mozgásban, az nem él.

A nagy egész részei vagyunk, apró darabjai a teljesnek. Rész és egész hatnak egymásra, az egyik mozdul és minden változik. Éppúgy jelentősége van a kis dolgoknak, az apró mozzanatoknak, a pici részleteknek, a mellékesnek tűnő tényezőknek, a mindennapi történéseknek, mint a tágabb képnek.

Keressük a helyünket a világban. Elemzünk, viszonyítunk, tapasztalataink formálják a szándékainkat. Ha tudjuk mi a cél, mi felé tartunk, akkor a mindennapi életünket hozzáigazíthatjuk. Ha pontosan nem tudjuk mi a jó irány, a belső iránytűnk, megérzéseink vezessenek.

Mi emészt? Mik az igényeid? Mi lelkesít? Mi a lényeges? Mibe teszel energiát?  Merre tartasz?

A változás belülről indul. Néhány terhelő érzéstől, régi mintától, hajlamtól, hitrendszertől meg kellene válni, egy-egy kiegyensúlyozatlan kapcsolatra, problémás viszonyulásra ráférne egy kis alakítás, mert már nem rezonálnak velünk. 

- Szűz telihold margójára –