Testvérpozíció
"Ahogy minden éremnek két oldala van, úgy az elsőszülöttség is jócskán ambivalens helyzet. Ahogy már említettem, a pozitív oldalon ott van a szülő maximális ideje, hozzáférhetősége, erőforrásai. A másik oldalon viszont a tapasztalatlansága, a szorongásai, a görcsössége és az összes elvárása, amit csak egy gyerekkel szemben támasztani lehet.
A testvér születése az elsőszülöttet éri a leginkább váratlanul (a később születetteknek egy másik gyerek jelenléte alapélményük). Még akkor is, ha egyébként nagyon vágyott testvérre, a legtöbb változásra biztosan nem volt felkészülve. Alig ismerek olyan családot, ahol az elsőszülött gyerek egy idő után ne döbbent volna rá, hogy "kérem, én nem ilyen lovat akartam" és ne tett volna javaslatot a testvér minél sürgősebb eltávolítására. (...)
Abban az esetben, ha a kitaszítottság élménye rögzült (...), kapcsolati mintává válhat. Több elsőszülött páciensem is küzd azzal a belső dilemmával, hogy elég értékes-e, elég jó-e, tényleg akarják-e, szeretik-e. A beszélgetések során ki-kibuknak a gyerekkorban fájdalmasan megélt történetek, amikor emlékeik szerint a kistesó több figyelmet, törődést kapott, mint ők. Egy fiatal nő például nemrég jött rá, hogy a családi videofelvételek nemcsak a karácsonyokat és szülinapokat rögzítették, de máig őrzik kétségbeesett próbálkozásait is, hogy végre rá is figyeljenek. A filmeken ugyanis sokáig csak a hangja hallatszik, ahogy kiabál, hogy nézzék meg, milyen magasra mászott a létrán, milyen ügyesen pattogtatja a labdát. A kamera csak hosszú percek után irányul rá. "Nem én voltam a fontos, az érdekes" - mondja ma magának és lassan ráeszmél, hogy párkapcsolataiban újra és újra megteremti az ismerős helyzetet. Hogyan? Tudatos elhatározása ellenére, eddig kizárólag elköteleződésre képtelen férfiakkal került kapcsolatba, akik mellett a figyelem morzsáival, a törődés, jelenlét meg-megszakadó élményével volt kénytelen beérni.
Az elsőszülöttet a testvér taszítja le a kizárólagosság trónjáról. A másodszülött már egy kialakult családi rendszerbe születik, a szülők sok mindent rutinosabban csinálnak, ám ez azt is jelenti, hogy megvannak a szabályok, megszokások. Az ő feladata, hogy feszegesse a határokat és alakítsa a családi rendszert a saját igényei szerint. A másodszülöttek ezért gyakran formabontók és normaszegők, akiktől nem idegenek a radikális megoldások sem. (De ez általában minden sokadik szülöttre is igaz, nem csak a sorban második helyen állókra.(...)
A harmadik gyerek születése még egy fontos, nem elhanyagolható változással jár: létrejön a kiközösítés lehetősége. Az ember párképzésre van programozva, így három testvér esetén jóformán törvényszerű, hogy valamelyik gyerek kívül reked a kapcsolaton. (...) Rádöbbent, hogy a szeretői viszonyaiban sem történik más, mint ami évtizedek óta olyan ismerős élmény a számára: kívül rekedni egy szövetségen és csak vágyakozva nézni, milyen jó annak a kettőnek, majd reménytelenül megpróbálni beférkőzni közéjük. A cél tehát nem egy válni kész nős pasi megtalálása volt, hanem azon belső meggyőződés kialakítása, hogy neki is lehet helye egy kapcsolatban, nem törvényszerűen jut neki a tartalék játékos pozíció. Ahogy a belső, addig tudattalan elképzelés felszínre került és így átalakíthattuk a hitrendszerét, meg is jelent a férfi, akivel ma már boldog házasságban él."
(Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors)