Utolsó lépések

A Vízöntőkor felé haladva, 2020. december 21-én a fény megszületésének idején a Szaturnusz-Jupiter együttállásával (új rend) átlépünk egy új 20 éves ciklusba, ami egyben egy 200 évig tartó anyagias gondolkodású, anyagelvűségre épülő korszak lezárása is.

Más értékek lesznek egyre fontosabbak és ebben az évben mindannyian erre az új szellemiségre kaptunk felkészülési lehetőséget. Egy más gondolkodást kellett kialakítanunk, másfajta hozzáállást, értékrendet tanulhattunk meg beépíteni és működtetni az életünkbe, amelyre szükségünk lesz a jövőben. A Vízöntő energiájára, elveire kellett ráhangolódnunk, mert ezek formálják ezután a létünket. A teljesség igénye nélkül ezek a megújulás, korlátok ledöntése, szabadság, függetlenség, közösségben gondolkodás, valódi szövetségek, összefogás, humánusság, találékonyság, az átlagtól vagy rendhagyótól való eltérés, önállóság, a nem kötődés. A Vízöntő és transzcendens uralkodója az Uránusz az újszerű elgondolásokra, a szellemi fejlődésre törekvés képviselője.

Egyéni értékrendtől függ, hogy kinek mit jelentenek ezek a minőségek, hogyan viszonyul hozzájuk, hogyan formálja meg az anyagban, a valóságában ezeket. A tudatosságunk mértéke abban mutatkozik meg, hogy alacsonyabb vagy magasabb szinten tudjuk-e működtetni őket.

Az év elejére datálható fordulat, az idei átrendeződés és valami újnak a formálódása hatotta át az évet és kihívásokon, próbákon keresztül a valódi értékek felismerésére, az állandóság, a biztonság, a ragaszkodás újraértelmezésére kaptunk lehetőséget. Befele figyelésre ösztönzött, ami eszköze lehetett a megtisztulásnak, egy tudatosabb hozzáállás kialakításának, a most kezdődő új korszakra való felkészülésnek. Eltérően élhetjük ezt meg, annak függvényében, hogy mennyire ismertük fel az év nekünk szánt üzenetét, hogy képesek voltunk-e egy új korszak kezdete előtt életünk elavult struktúráit átalakítani.

Visszatekinthetünk, átgondolhatjuk... megvilágosodhatunk.

Képesek voltunk változásokat elindítani? Az életünk egy stagnáló, rég mozdulatlan vagy működésképtelen területét lendületbe hozni, forradalmasítani, előremutató megoldásokat keresni? A valódi változások belül kezdődnek, egy kis változtatás is hat a nagy egészre, önmagunk reformja által a külső világunk is megújul.

Ha elszenvedői és nem elindítói voltunk, megértettük-e az üzenetét, hogy itt az ideje a megújulásnak, hogy valami olyat kaptunk, ami megérett a megnyilvánulásra? Felismertük-e a nehézségben a tanítást, a változásban a lehetőséget, kellően rugalmasak tudtunk-e lenni, együtt mozogtunk, hozzá idomultunk a helyzethez vagy mereven ellenálltunk a változásnak, görcsösen kapaszkodtunk a megszokottba, a múlt illúziójába, egy tarthatatlan helyzetbe, a függéseinkbe. Mindenáron ragaszkodtunk, mert képtelenek voltunk felnőni a feladathoz, elfogadni, hogy az élet olyan új utat nyitott meg számunkra, amire önerőből nem voltunk képesek és amely valójában közelebb visz önmagunkhoz, egy teljesebb élethez.

Tudtunk közösségben gondolkodni? Hisz volt alkalmunk felmérni annak a közösségnek, csoportnak az értékét, amihez tartozunk. Közel tudtunk-e maradni, szántunk elég figyelmet és időt a lényeges kapcsolódásainkra, tudtunk-e együtt gondolkodni, közös nézeteket kialakítani, találtunk-e elég örömöt az együtt töltött időben? Ha a közösségünkből elveszett az összetartás, ha nem valódi értékek alapján szerveződtünk, ha a szeretet helyett az ellentétek domináltak, akkor eljött az ideje újraértékelni társulásainkat, megújíthattuk szövetségeinket, felszabadulhattunk.

Az igazi szabadság belső minőség, nem az, hogy azt csinálunk, amit akarunk, hogy szabadosan élünk. A valódi szabadság alapja az életünkért vállalt felelősség, annak a felismerése, hogy a saját magunk által önként vállalt korlátokat, kereteket mi is léphetjük át, amit megteremtettünk, amit létrehoztunk, ami mellett elköteleződtünk, azt mi tudjuk megváltoztatni is.

Képesek voltunk-e a formából kilépni? Az életünk valamely keretét, rendszerét lebontani, ami szűkké vált, nem volt benne fejlődési lehetőség, már nem vitt előre, nem tett hozzánk, csak elszívta az energiánkat, gyötört, elégedetlenné tett. Ha volt bátorságunk a komfortzónánkból kilépni, egy új vagy más szerepben, helyzetben próbálhattuk ki magunkat, legyen szó munkáról, emberi kapcsolatról, egy helyről vagy élethelyzetről, saját személyiségvonásunkról, aminek kinőttük a korábbi sablonját. Legyünk büszkék, hogy legyőztük a félelmünket, mertünk kockáztatni és beleugrani az ismeretlenbe, mert így meghaladhattuk önmagunkat, az idejét múlt értékeinket, igazi tiszta lappal indulhatunk.

Képesek voltunk valakiért, a másikért tenni, cselekedni? Tudtuk-e a másik perspektívájából szemlélni a dolgokat? Hozzá tudtunk-e tenni valamit, adni valamit számára, megteremteni amire ő egymaga képtelen lett volna és ami segítette a kiteljesedését. Ha felül tudtunk emelkedni az egyéni érdekeinken, vágyainkon és hozzájárultunk a másik fejlődéséhez, általa saját növekedésünket is megélhettük.

Hozzájárultunk-e egy élhetőbb világ megteremtéséhez? A Vízöntő igényli a természetközelséget, fontos számára a környezettudatosság, a környezetszennyezés kérdése, a megújuló energiaforrások használata, a természet megóvását támogató kezdeményezések.

Az utolsó lépéseket tesszük ....

Minek járt le az ideje?

Mit viszünk tovább?

Mire építjük a jövőt, az új világot?