Válaszok

Amikor elbizonytalanodunk, összezavarodnak a gondolataink és érzéseink, csalódottnak, becsapottnak érezzük magunkat, inkább eltávolodunk a világtól. Elveszíthetjük a realitásérzékünket a másokkal való kapcsolódásban, együttműködésben, félreérthetjük a társaink szándékát, elmosódhatnak a céljaink, hiábavalónak érezhetjük törekvéseinket.

Mindez arra ösztönözhet, hogy újragondoljuk miként is vagyunk jelen, hogyan veszünk részt a kapcsolatainkban, a mindennapokban, mire szánunk időt és energiát, mi az amit túlgondolunk, ami érdektelenné vált számunkra és mennyire vagyunk nyitottak az újra, az ismeretlenre. Mélyről jövő felismerések birtokába juthatunk, elmozdulást, haladást segítő válaszokhoz, más nézőpontokhoz, merev elzárkózások feloldásához. Ha stabilizálni akarjuk valamely kapcsolatunkat, akkor meg kell határoznunk annak célját és eltökélten kitartani mellette.

Megválhatunk valamilyen tudati korlátozástól, gátló gondolkodási sémától, kommunikációs stílustól. Változásra hívó időszakban vagyunk, amikor megújíthatjuk az önkifejezésünket, környezetünkhöz való alkalmazkodásunkat, találékonyabbá, rugalmasabbá válhatunk a másokhoz való viszonyulásban, nyitottabbá az előrevivő beszélgetésekben. Új utakat, megoldásokat kereshetünk a kapcsolattartáshoz, a kooperációhoz, a megismerés, a tudás megszerzése iránti vágyunk csillapításához, de tágíthatunk mozgásterünkön is, ha túlságosan beszűkültnek éreztük.

Ha képesek vagyunk nem beleragadni a részletekbe, ha nyitottan, kellő könnyedséggel, derűvel, optimizmussal felvértezve nézünk szembe az élethelyzeteinkkel, kevésbé tűnnek bonyolultnak és megoldhatatlannak.