Változó viszonyulás

Figyelmünk a lélek mélye felé terelődik, oda ahol belső vívódásaink zajlanak, ahol azokat a sérüléseinket, kétségeinket, kudarcainkat, mintáinkat őrizzük, amik meghatározzák a viselkedésünket, befolyásolják a hozzáállásunkat, a létezésbe vetett hitünket és ami az életünk minőségében, a kapcsolatainkban jelenik meg feszültségként, egyensúlytalanságként.

Értékes felismeréshez juthatunk abból, ami most foglalkoztat, ami a gondolatainkat vezérli, ami viharossá korbácsolja a lelkünket, rávezethet a bennünk megbúvó motivációkra és képessé tehet a helyzetünk más megítélésére, hozzáállásunk megváltoztatására, új irányok felvállalására.

Felvillanó megértéseink ráébreszthetnek a személyes igazságunkra, az életünk valódi értékeire, azon kapcsolati kincseinkre, amiket szeretettel táplálni, ápolni és támogatni érdemes és azokra a megkopott kötődésekre, amelyeket ideje hagynunk eltávolodni.

Van hogy olyan sokáig ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, a megszokott környezetünkhöz, a biztonságosnak vélt dolgokhoz, olyannyira megkötjük magunkat, hogy megakasztjuk az élet áramlását. Az eltökéltségünk olykor megszállottságba csaphat át, ragaszkodásunk valójában birtoklásvágy, függés, ami blokkol bennünket, követelőzésünk olyan valamire irányul, amiből gyermekként hiányt szenvedtünk, néha az elkötelezettségünk olyan ígéretté válik, amivel nagyobb kárt okozunk magunknak, mint az elengedéssel. A megszokott, komfortzónán belüli kényelmes megoldásokat választjuk, de meglehet, hogy a rugalmatlanságunk, a változástól, a megújulástól való belső félelmünk mutatkozik meg bennük, ami azáltal oldódik, hogy szembe nézünk vele.

Jó lenne a nyugalmas pillanatok jelentőségére rátalálni, elszakadni a külső hatásoktól, befolyástól és a döntésekhez hagyni, hogy letisztuljanak gondolataink, érzéseink. Más valóságot teremthetünk, ha a szilárd meggyőződéseink, beszűkült szemléletünk, megingathatatlanságunk szűrőjét lecseréljük és új perspektívából szemléljük a világot, a kapcsolatainkat, a környezetünkre adott válaszainkat, új megközelítésből tekintünk mindenre, amit megszereztünk és makacsul őrzünk, amivel körülvettük magunkat, amibe beleragadtunk és újszerű, kreatív, hatékony megoldásokat keresnünk önmagunk kifejezésére és megmutatására, vágyaink megvalósítására, egy elégedettebb, örömtelibb létezésre.